Érdekes adatokra találtam, amikor a labdarúgók piaci értékeit próbáltam vizsgálni és ezeket gazdasági megközelítésbe helyezni. A „transfermarkt.com” adatai alapján 1953. július 1-én Alfredo di Stefano-ot a spanyol Real Madrid 217 ezer euróért vásárolta meg az argentin River Plate együttesétől (a könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért az oldal euróban adja meg a régi szerződések értékeit). Megnéztem, hogy a vezető amerikai tőzsdeindex értéke mennyi volt ugyanezen a napon, az S&P 500 index értéke 24,2 ponton zárt (dollárban mért érték).
Az elmúlt évben újabb csúcs született a labdarúgók átigazolási piacán. 2017. augusztus 3-án a brazil csillag Neymar-ért 222 millió eurót fizetett a francia Paris Saint-Germain katari tulajdonosa. Arról, hogy milyen magas ez az ár egy labdarúgóért, azt megfelelően szemlélteti, hogy a leggazdagabb és legpiacképesebb bajnokságban (angol Premiers League) mindössze 5 klub volt, amely az elmúlt 5 év folyamán ennél nagyobb összegben igazolt játékosokat (Lásd 2 héttel korábbi anyagunkat). A vezető amerikai tőzsdeindex ugyanezen a napon 2472 ponton fejezte be a kereskedést.
A legdrágább labdarúgók értéke 1023-szorosára emelkedett a vizsgált időszakban (kicsivel több, mint 64 év alatt), míg az S&P 500 index értéke „mindössze” 102,1-szeresére nőtt. Látható, hogy a legmagasabban jegyzett labdarúgók értékének növekedése majd 10-szeresen meghaladta a vezető amerikai részvénykosár értékének emelkedését. (Az összehasonlításban az egyszerűség kedvéért eltekintek az euró/dollár árfolyamváltozásától, csakúgy, mint a labdarúgók értékére jelentősen ható ún. Bosman-szabály bevezetésétől. Szintén nem vettem figyelembe, hogy egy „egyedi labdarúgót” hasonlítok össze egy részvénykosár teljesítményével.)
Az idén június 14. és július 15-e között Oroszországban rendezik a 21. labdarúgó világbajnokságot. Várhatóan a világbajnokság után felpöröghetnek a játékos átigazolások is. Nem lenne meglepő, ha a világgazdaság jelenlegi állapotában az átigazolási csúcs meghaladná a 2017-es értéket, elnézve, hogy Katar és Kína milyen keresleti oldalt generált az elmúlt években, jelentősen feltolva ezzel még az átlagos labdarúgók értékét is.
Ugyanakkor véleményem szerint az idei évben láthatjuk/láthattuk az amerikai tőzsdeindexek többéves csúcspontját is, figyelembe véve a várhatóan folytatódó amerikai monetáris politikai szigorítást, valamint a történelmi távlatokban igen magasnak tekinthető értékeltségi szinteket. Nem lenne meglepő, ha az egyik piac csúcspontja (részvénypiac, S&P 500 index) kijelölné a másik piac csúcspontját is (labdarúgók értéke), ha talán nem másért, csak azért, mert végső soron mindkét piac a gazdaságról szól.
Forrás:
